1 Királyok 19

1 Királyok 19

1. Jézabel fenyegetése
• Baál(ok): összefoglaló név (is) a környező népek bálványaira: Rimmón (Arám), Kemós (Szidón, Móáb), Molok (Ammon), Dágon (filiszteusok).
• Mostantól nem Akháb üldözi Illést, de nem is tesz semmit.
• „Úgy tegyenek velem az istenek és úgy folytassák” gyk. = ha nem teszem meg, amit elhatároztam ellened, velem történjen meg.
• Illés az északi fővárosból a déli királyság legdélibb részéig fut, majd tovább a pusztába.
• puszta (midbár) ≠ sivatag; מִדְבָּר ← דבר = beszélni, vezetni. Ahol legeltetnek. Lakatlan, nem pedig terméketlen terület, pl. Jóel2:22
• Mi alá ült le? rotem = Retama raetam = fehér kákaborsó (Jób30:4, Zsolt120:4)
• Nem vagyok jobb az őseimnél = nem sikerült Baáltól visszatéríteni a népet az Örökkévalóhoz. (1)

2. Találkozás Istennel
• Parázson sült lepény: valami tésztaféle (amilyet a careptai özvegyasszony is sütött neki).
• 320 km es út 14 nap helyett 40 nap és 40 éjjel || Mt4:1-2, Mk1:13: „A pusztában negyven napon át időzött, közben a Sátán kísértette, együtt volt ott a vadállatokkal és az angyalok szolgálták ki.”
• Hóreb: ahol Mózes először találkozott az Örökkévaló Küldöttével (2Móz3:1), itt kapták a Törvényt is (1Kir8:9, 2Krón5:10, Mal4:4, 2Móz33:6, 5Móz1:2,6,19, 4:10,15, 5:2, 9:8, 18:16, 29:1).
• Bemegy a barlangba. Melyikbe?
2Móz33:18-23, 34:8: „Ő (Mózes) pedig mondta: Engedd látnom, kérlek, dicsőségedet! És mondta (az Örökkévaló): Én elvonulni engedem javamat te előtted és kiáltom (2) az Örökkévaló nevét előtted: és könyörülök, akin könyörülök és kegyelmezek, akinek kegyelmezek. És mondta: Nem láthatod színemet (arcomat), mert nem láthat engem ember, hogy élve maradjon. És mondta az Örökkévaló: Íme, egy hely van nálam, állj oda a sziklára! És lesz, ha átvonul dicsőségem, teszlek téged a szikla hasadékába és rád borítom kezemet, míg átvonulok. És mikor eltávolítom kezemet, látni fogod hátamat, de színem (arcom) nem látható.” „És sietett Mózes, meghajolt földig és leborult”
• És Isten kérdez.
Róm11:2-5: „Isten nem taszította el népét, melyet eleve felismert. Hát nem tudjátok, hogy Illés történetével mit akar mondani az írás? Hogy hogyan beszél Illés Istenhez Izráel ellen? »Uram, prófétáidat meggyilkolták, oltáraidat lerontották, én maradtam meg egyedül, és nekem is lelkemre törnek.« És mit is mond erre az isteni kijelentés? »Meghagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet Baálnak.« Ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva, a mai időben is hagyott maradékot Isten.”
• halk suttogás ↔ kiáltom (2)
• És Isten újra kérdez.

3. Utódlás
• Király Arámnak, király Északnak, próféta saját maga helyett.
• Illés nem fejezte be saját útját (1), ahogy Mózes sem (Lk9:30-31). Jézus befejezte.
• Chazáél, Jéhu és Elizeus lesz az ítélet Izráel bálványimádása és Akháb háza fölött.
• Elizeust nem olivaolajjal kente fel Illés; Jéhút Elizeus egy prófétafival keneti majd fel (2Kir9:1-13); Chazáél sem kap felkenetést, bár Benhadád sorsa már ekkor el volt határozva (lásd majd 2Kir8:7-15).
• Az Ószövetségben szabad búcsúzni v. 20-21 ↔ Lk9:61-62


---


1 Királyok 19

¹Elmondta Acháb Ízebelnek (Jézabelnek) mindazt, amit Élijáhú (Éliás, Illés) cselekedett, meg mindazt, ahogyan megölte mind a prófétákat karddal. ²Ekkor követet küldött Ízebel Élijáhúhoz, mondván: Úgy tegyenek velem az istenek és úgy folytassák, bizony holnap ilyenkor olyanná teszem életedet, mint amazok bármelyikének életét. ³Midőn ezt látta, fölkelt, elment élete kedvéért és eljutott a Júdabeli Beér-Sébába és ott hagyta legényét.
⁴Ő pedig ment a pusztában egy napnyi úton, odaért és leült egy rekettyebokor alá; halált kívánt a lelkének és mondta: Elég, most, oh Örökkévaló, vedd el lelkemet, mert nem vagyok én jobb az őseimnél. ⁵Ekkor lefeküdt és elaludt egy rekettyebokor alatt; s íme megérintette egy angyal és mondta neki: Kelj föl, egyél! ⁶Föltekintett és íme, feje mellett egy parázson sült lepény és egy korsó víz. Evett tehát és ivott és újra lefeküdt. ⁷Másodszor is visszajött az Örökkévaló angyala, megérintette és mondta: Kelj föl, egyél, mert túlságosan nagy utad lesz. ⁸Fölkelt tehát, evett és ivott, és ment amaz evés erejével negyven nap és negyven éjjel, az Isten hegyéig, a CHórebig. ⁹Ott bement a barlangba és meghált ott; és íme, az Örökkévaló igéje lett hozzá és mondta neki:

Mi dolgod itt, Élijáhú? ¹⁰Mondta: Buzgólkodva buzgólkodtam az Örökkévalóért, a seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, oltáraidat lerombolták és prófétáidat megölték a karddal; én egyedül maradtam meg, de életemre törtek, hogy elvegyék.
¹¹És mondta: Menj ki, állj a hegyen az Örökkévaló előtt! És íme az Örökkévaló arra vonul: nagy és erős szél, hegyeket bontó és sziklákat tördelő, az Örökkévaló előtt - nem a szélben az Örökkévaló. És a szél után földrengés - nem a földrengésben az Örökkévaló. ¹²És a földrengés után tűz - nem a tűzben az Örökkévaló. És a tűz után halk suttogás hangja. ¹³És volt, amint ezt hallotta Élijáhú, eltakarta arcát köpenyével, kiment és odaállt a barlang bejáratára; és íme, hang szólt hozzá és mondta:

Mi dolgod itt, Élijáhú? ¹⁴Mondta: Buzgólkodva buzgólkodtam az Örökkévalóért, a seregek Istenéért, mert elhagyták szövetségedet Izráel fiai, oltáraidat lerombolták és prófétáidat megölték a karddal; én egyedül maradtam meg, de életemre törtek, hogy elvegyék.
¹⁵És szólt hozzá az Örökkévaló: Menj, térj vissza utadra, Damaszkusz pusztájába; és oda érvén, kend föl CHazáélt királynak Arám fölé. ¹⁶Jéhút pedig, Nimsí fiát, kend föl királynak Izráel fölé; és Elísát (Elizeust), Sáfát fiát, Ábel-Mechólából, kend föl prófétának a magad helyébe. ¹⁷És lesz, hogy aki megmenekül CHazáél kardjától, azt megöli Jéhú és aki megmenekül Jéhú kardjától, azt megöli Elísá. ¹⁸És meghagyok Izráelben hétezret: mindazon térdeket, melyek nem hajoltak meg a Baál előtt és mindazon szájat, mely nem csókolta meg.
¹⁹Elment onnan és találta Elísát, Sáfát fiát; az éppen szántott, tizenkét pár ökör volt előtte és ő maga a tizenkettedikkel. Átment hozzá Élijáhú és rája vetette a köpenyét. ²⁰Erre elhagyta az ökröket, Élijáhu után futott és mondta: hadd csókolom meg, kérlek, atyámat és anyámat, és majd megyek utánad! Mondta neki: Menj, térj vissza, mert mit tettem neked? ²¹Elment tőle, vette az egy pár ökröt, levágta azt és az ökrök szerszámain megfőzte húsukat, adott a népnek és ettek. Erre fölkelt, ment Élijáhú után és szolgája lett.